A csapat pedig a későbbiekben sem tudott hibázni: a kísérletezősebb Connector 567 és a Ha zajt akartok lemezek is megtalálták a maguk közönségét, így a zenekar emelt fővel, sikerei csúcsán léphetett át az újabb évezredbe, hogy aztán a rádiók és tévék által is agyonjátszott Mennyország tourist című dallal végképp a legfelsőbb ligába igazoljon. 

Az azóta újra feljátszott és megjelentetett Baj van demó, és a tizenöt éves jubileum apropóján kiadott Best of lemez mellett két soralbum volt hivatott fenntartani a zenekar iránti érdeklődést, és mind az Agyarország, mind pedig az Élni vagy égni című lemez profin hozta a papírformát, és már most bátran állíthatjuk, hogy a hamarosan megjelenő Mindenki vár valamit sem fog csalódást okozni, sem a rajongóknak, sem pedig a kritikusoknak. 

Mivel az előző albumról sokak megrökönyödésére - és a zenekartól igen szokatlan módon - egy lírai rockballada, az Örökké tart is jelentékeny tévés és rádiós sikereket aratott, Lukács László minden létező fórumon sietett leszögezni: ezúttal nincs lassú szám. "Az mindenképpen elmondható, hogy lendületes rock'n roll lemez lesz, mondjuk úgy, hogy old-school-tankcsapdás, igazi rock'n roll lemez. Úgy érezzük, hogy ez egy mindenféle balladáktól meg pop nótáktól mentes album lesz! Persze nagyon sok dallam van az új számokban, nagyon sok dallamos refrén vagy nagyon sok jól énekelhető téma, ám nagyon nagy hangsúlyt kaptak az új számokban a tempók." 

Ez pedig tényleg egy valódi rock'n roll lemez, gyors, rövid, ütős dalokkal és igencsak fülbemászó refrénekkel, egy tizenhét éves zenekarhoz képest meglepően frissen és szellemesen megírva és előadva. Az első kislemeznek választott dal, az origo Zeneáruházból is letölthető Nem kell semmi pedig egy már-már hagyományosnak mondható, hatásos Tankcsapda-himnusz, de első hallásra az Irgalom nélkül vagy épp a Holnapot éljem túl című dalok is tuti befutónak tűnnek, így potenciális slágerekben szerencsére most sincs hiány. Az ígéretekhez híven a tempón sem igen a lassítanak, a lemez végig lendületes és pörgős, csak a Mindenki névre keresztelt nótában merészkednek kissé más vizekre, bár lírai számnak éppen ez sem nevezhető, hisz szokatlanul durva vokális megoldásainak köszönhetően pont ez lett talán a lemez legsötétebb, legsúlyosabb dala. Van itt még a címében a legendás amerikai punk zenekar, a Dead Kennedys előtt tisztelgő szám, a California Über Alles, egy kis jól megszokott  rock'n roll romantika (Rock a nevem, Füst és lábdob), a zenekar finomabb, melankolikusabb oldalát pedig az utolsó, Hiányzol című dal hivatott kihangsúlyozni, ami minden érzelmessége ellenére, azért még bőven a húzós rockzene vonzáskörzetén belül marad. Így azért minden összeszedettsége és egységessége mellett a Mindenki vár valamit egy kellően változatos és színes lemezanyag lett, amely az eddigiek mellett minden bizonnyal sok újabb rajongót állít majd a zenekar mellé.