ÁMOK

Megint véres a hajnal,
Egyszer véres lesz minden hajnal!
Megint feltör az Ámok,
Vérgőzös gyilkos mámor!
Újra nyergeli lovát a barbár,
Zászlaján éhes bálvány.
Megalázott asszony testek,
Férjek már rég elestek.


Hiába építesz kőkatedrálist
Hiába száll a szó mindenkihez.


Állok ismét a vártán,
Várok az utolsó bástyán.
Talán eljön a hajnal,
Talán a végső hajnal.
Újra nyergeli lovát a barbár,
Zászlaján éhes bálvány.
Megalázott asszony testek,
Férjeik már rég elestek.


Hiába építesz kőkatedrálist,
Hiába száll a szó mindenkihez,
Mégiscsak visszatér az ősi átok,
Serege feltámad, tízezer szív.


Újra nyergeli lovát a barbár,
Zászlaján éhes bálvány,
Megalázott asszony testek,
Férjeik már rég elestek.


Hiába építesz kőkatedrálist,
Hiába száll a szó mindenkihez,
Mégiscsak visszatér az ősi átok,
Serege feltámad, tízezer szív.

ÉN AZ ÁRNYÉK

Én, a vándor
Száműzött évek színe
Száz év magány
Felszáradt könnyek íze

Bűn az erény
A csontok suttogása
Feltámadás
Az Isten ős magánya

Néma árnyék elfelejtett színe
Néma éjek fáradt szenvedélye
Mindig vesztes hideg vizek hátán
Visszatérek, nézz az éj szemébe

Enyém a vér
Enyém a test magánya
Az árulás
A megváltás ára

Eltemettél
Alvad a hajnal vére
Szíven csókolt
A halál halvány fénye

A KÍGYÓ VÉRE

Éjszakát szült a fény
A kígyó szívén
A kétség hozta el
A szenvedélyt

És voltál szemfedő
Az árulásért
A bűn arcodra nőtt
A hamvakért

Sírja mélyén
Szerelmünk megpihenhet
Lelkünk mélyén
Sebeink feltépettek

Az árnyék megpihen
A sebek mélyén
A kígyó vére íz
Az ajkadon

Szűz vérünk mosta szét
Az árulásod
Szűz vérünk mosta éj
A hamvakon

HA ELJÖN A VÉG

Ha eljön a vég
Fáradt angyalként
Csendes szárnyán
Sorsom árnyain

A feltámadás
Az összeomlás
Elmúlást vár
A megváltás

Õs szelek fújnak át
Felettem halott fák
Emlékeznek ránk
Ha nem keresnél is megtalálnál
Ezer jelet hagytam rád

Ha eljön a vég
Fáradt angyalként
Szárnyán évek
Elvetéltek

Ha eljön a vég
Visszatérek még
Én az õsöd
Alvó hõsöd

Õs szelek fújnak át
Felettem halott fák
Emlékeznek ránk
Ha nem keresnél is megtalálnál
Ezer jelet hagytam rád

FELRAGYOG

Sötét zászlóm hordom
Nem tépte szét a sorsom
Vérem messze ûzött el
Elsodort

Jöjj el mint az árnyék
Hideg csókod fáj még
Fehér testeden a vágy
Felragyog

Kétszer jön a hajnal
Régen eltemettem
Titkaid nem mondja el

Felragyog sápadt bõröd
Elveszett évek színe
Az éjszaka méhében
Titkos magzatom

Sötét zászlóm sorsom
Az éj színét hordom
Elástad a múltat
Én feláldozom

Meddõ évek sorsa
Mint a romok tornya
Fehér tested néma árny
Felragyog

Felragyog sápadt bõröd
Elveszett évek színe
Az éjszaka méhében
Titkos magzatom

KÁIN

Bûnöket szûlt erényünk
Éjszakát szûlt a fény
Elvetélt szenvedélyek
A hamu és a vér

Halotti maszk az élet
Elvetélt áldozat
Árulást szûlt a végzet
A csend és a fagy

Az éj színe hû az árnyainkhoz
A vér színe és az ajkaimon
Az árnyékunk nõ a félhomályban
Az ígéret vád a hamvakért

Ezer év átka rajtunk
Nevünkben végzetünk
A vakok országában
Mind elveszünk

Ejön az árnyék éve
Meddõ a kûzdelem
Nincs út a Kánaánba
Rom a lelkeken

Az éj színe hû az árnyainkhoz
A vér színe és az ajkaimon
Az árnyékunk nõ a félhomályban
Az ígéret vád a hamvakért
(Ábelnek)

SÖTÉT GYŐZELEM

Minden árulásod seb
Minden bûnöd után heg
Emlékirat síromon
Minden hazugságod

Nyomaink mélye rejti el
Szótlan éjek titkait
Minden aljasságod szent
Légy az éj reménye

Áldozunk, elkárhozunk
Elhalunk a végén
Sötét gyõzelem legyen
Minden vágyad mélyén

Elfelejtett könnyeink
Mosták el szeszélyeink
Szennyes tisztaságod vonz
Mint a szajhák vére

Minden halál szûl reményt
Örök álmunk tengerén
Benne sötét hold ragyog
Benned az örök tél

Áldozunk, elkárhozunk
Elhalunk a végén
Sötét gyõzelem legyen
Minden vágyad mélyén

TŰZ, JÖJJ VELEM

Eltemettél
Hamis bûnökért
Mélyen alvó
Sírom benned ég
Elvetéltünk
Elárult remény

Tûz, jöjj velem

Eltemettél
A szajhák vére kék
Szíven csókol
A halál táncra kér
Eltemettél
Mert erõs a vér

Tûz, jöjj velem

ÚJ SÖTÉT KOR A SZÍVEDBEN

Szűz ajkak tengerén
Szent véred folyjon szét
A holtak ünnepén

Vak szemek tengerén
Szűz könnyed folyjon szét
Új sötét kor egén

Égő áldozat
Alvó Isten ölén
Sötét hold vagyok
A szentelt tornyok hegyén

Új sötét kor szívedben ég

Bűn szülte magzatod
Az álom én vagyok
Elfelejtett titok

Felettem jel ragyog
Sötét folyam vagyok
Medremet elhagyom

(In memorian Aleister Crowley)