Anglia - Ecuado1-0 (0-0)
Stuttgart, 52 000 néző
v.: Frank De Bleeckere (belga) 
Anglia: Robinson - Hargreaves, Ferdinand, Terry, A. Cole -  Beckham (Lennon, 87.), Lampard, Carrick, Gerrard (Downing, 92.), J. Cole (Carragher, 77.) - Rooney
Ecuador: Mora - De la Cruz, Hurtado, Espinoza, Reasco -  Mendez, E. Tenorio (Lara, 69.), Castillo, Valencia - Delgado, Tenorio (Kaviedes, 72.)
gól: Beckham (60.)
sárga lap: Terry (18.), Robinson (78.), Carragher (82.), illetve Valencia (24.), C. Tenorio (37.), De la Cruz (67.)

Túlzás lenne azt mondani, hogy Sven-Göran Erikssont a váratlan húzások nagymestereként ismertük volna meg, Németországban azonban mindinkább elhatalmasodik a kísérletező kedv a svéd mesteren, aminek ékes példája volt az Ecuador ellen kifutó angol kezdő tizenegy.

Igaz ugyan, hogy Michael Owen térdszalagszakadás miatt kidőlt a sorból, ennek ellenére kevesen gondolták, hogy a britek egy csatárral, az éppen csak felépült Wayne Rooneyval lépnek pályára a nyolcaddöntőben. Jóllehet, Eriksson a magyar válogatott ellen már kipróbálta az egyékes hadrendet - kapott is utána hideget, meleget a szigetországi sajtótól - csakhogy akkor Peter Crouch volt a gólfelelős, a hórihorgas támadó azonban a Trinidad és Tobago ellen szerzett találatával kijátszotta magát a kezdőcsapatból, amelybe Owen kiesésével sem sikerült visszakerülnie.

Ott volt viszont a háromoszlánosok között a labdaszerzéssel megbízott Michael Carrick, aki a csoportmeccseken nem jutott szóhoz a világbajnokságon, és a válogatottban is csak kétszer volt kezdő korábban.

Eriksson harmadik meglepetése Owen Hargreaves jobbhátvédként való szerepeltetése volt, a Bayern München középpályása már a harmadik játékos volt, aki a vb alatt megfordult ezen a poszton, úgy tűnik, Jamie Carragher nem oldotta meg elég jól a vádlijával bajlódó Gary Neville helyettesítését.

Az angol média a szokatlan összeállítás mellett leginkább a Stuttgartban tomboló 34 fokos kánikula miatt aggodalmaskodott, a BBC szakírója azt is felvette, hogy Crouchnak ezúttal inkább egy esőtáncot kéne eljárnia a szokásos robotmozdulatok helyett.         

Ecuadort természetesen sem a nagy meleg, sem a tét nem nyomasztotta, a válogatott a csoportkör túlélésévelmár megtette a magáét , Luis Suáreznek pedig ideális kezdőcsapatát is sikerült megóvnia azáltal, hogy a németek ellen pihentette legjobbjait, illetve a sárga laposakat. A dél-ameriak abban a tudatban készülődtek a nyolcaddöntőre, hogy ha legyőzik Angliát, úgy a közvélemény szemében az ecuadori sporttörténelelm legnagyobb tettét viszik véghez.   
 
Enyhe angol mezőnyfölénnyel indult a találkozó, a Rooneyhoz felrugdosott labdák megjátszásra azonban vajmi kevés esélye volt az átadások címzettjének. Az első ecuadori lehetőség ezzel szemben máris óriási egy ziccer volt, aminek kialakuláshoz elsősorban az kellett, hogy Terry utolsó emberként gyertyát fejeljen a labdába, a kicsit kiváró Tenorio lövésébe azonban a képen kívülről induló Ashley Cole hősiesen belevetődött, s a labda így a háló helyett keresztlécet találta el.

A stadion mintegy háromnegyedét megtöltő brit drukkereket Gerrard ambiciózus, ám kevésbé pontos emelése bírta rá, hogy negyedszer is elénekeljék a himnuszt, a másik oldalon Mendez megpattanó szabadrúgása már több veszélyt hordozott magában.

Faragták az angolok a sárga mezeseket rendesen, az akciózásban azonban továbbra sem voltak ilyen határozottak, egy újabb gyengécske Gerrard-lövés, és más semmi, igaz, egy-két jó pozícióból elvégzett szabadrúgástól és egy Hargreavesnek kiosztott kötényen kívül Ecuador sem kergette őrületbe az európai védelmet.

Anglia az első félidőben akkor járt  a legközelebb a gólhoz, amikor Beckham a 36. percben a jobb kapufa mellé csavart egy szabadrúgást, a labda útját Mora még Erikssonnál is higgadtabban kísérte végig.

Mintha máris a büntetőpárbajban gondolkoztak volna a csapatok, úgy abszolválták a játékrész második felét, a legfelkavaróbb jelenet az volt, amikor a labdát elvétő Delgado lövésre lendülő lába Hargreaves combján ért célba, látványos szenvedést okozva ezzel az alkalmi védőnek.

A szünet sem hozott eget rengető vátozást a játékban, Anglia küszködött, de nemhogy a helyzetek nem jöttek össze, huzamosabb ideig még csak nyomás alatt sem tudta tartani Delgadóékat, akik ha ellentámadásaik során kevésbé bágyadtan teszik-veszik a labdát, akár zavart is kelthettek volna a szigetországiak tizenhatosánál.

És ha épkézláb elképzeléseik nem is voltak az angoloknak, soraikban tudhatták a világ legtechnikásabb lábfejét, a Beckhamhez tartozó tesztrész pedig a második szabadrúgásból be is tette a labdát a lövésre tetemes fáziskéséssel reagáló Mora kapujának jobb oldalába. Az angolok kapitánya ezzel történelmi tettet hajtott végre, mert ő az első angol, aki három világbajnokságon is gólt szerzett.

A találat végre felfrissítette kicsit a mérkőzést, elsősorban a dél-amerikaiak gól utáni zavarodottságának köszönhetően, bár egy helyzet azért előttük is adódott, de Valencia bombáját Robinson szögletre tolta.

Ecuador ezzel ellőtte a puskaport, Rooney azonban élesítette magát, és pár perc leforgása alatt többet mutatott, mint az egész angol csapat az addig eltelt időben. 

Ecuador még az utolsó perckeben sem kockáztatta meg, hogy rohamokat indítson az egyenlítésért, így hiába nem lett jobb az angolok játéka a csoportmeccsekhez képest, nyolcaddöntőbeli ellenfelükkel szemben ez is elég volt, hogy bejussanak a világbajnokság legjobb nyolc csapata közé.

Sven-Göran Eriksson, az angol válogatott szövetségi kapitánya:
"Nem nyújtottuk azt a teljesítményt, amire képesek vagyunk, de bejutottunk a negyeddöntőbe."

Luis Fernando Suárez, az ecuadori válogatott szövetségi kapitánya:
"Nehéz mérkőzés volt, nagy taktikai csatát vívtunk, kevés helyzettel. Mai vereségünk ellenére elégedetten utazhatunk haza."

Portugália - Hollandia 1-0 (1-0)
Nürnberg, 41 ezer néző
v.: Ivanov (orosz)
Portugália: Ricardo - Miguel, Fernando Meira, Ricardo Carvalho, Nuno Valente - Cristiano Ronaldo (Simao Sabrosa, 34.), Maniche, Costinha, Deco, Figo (Tiago, 84.) - Pauleta (Petit, 46.).
Hollandia: Van der Sar - Boulahrouz, Ooijer, Mathijsen (Van der Vaart, 56.), Van Bronckhorst - Van Bommel (Heitinga, 67.), Sneijder, Cocu (Vennegoor of Hesselink, 84.) - Robben, Kuyt, Van Persie.
gól: Maniche (23.)
sárga lap: Van Bommel (2.), Boulahrouz (5., 63.), Maniche (20.), Costinha (31., 45+1.), Petit (50.), Van Bronckhorst (58., 95.), Figo (59.), Deco (73., 78.), Sneijder (73.), Van der Vaart (74.), Ricardo (76.), Nuno Valente (76.)
kiállítva: Costinha (45+1.), Boulahrouz (63.), Deco (78.), Van Bronckhorst (95.)

Hollandia két évvel az elvesztett Eb-elődöntő után megkapta a lehetőséget, hogy visszavágjon Portugáliának, amely akkor 2-1-re győzte le az Oranjét. A németalföldiek a vb előtt halálcsoportnak nevezett négyesből második helyen léptek tovább, de a mutatott játék nem igazán volt meggyőző, igaz, ezen a vébén sokszor beáldozták a csapatok a látványosságot az eredménykényszer miatt.

A portugálok egy viszonylag könnyebb csoportból mentek tovább százszázalékosan, és szembetűnő volt, hogy a hazai Eb-vel ellentétben lendületesebbnek, kreatívabbnak tűnt a Scolari-csapat. Marco Van Basten tartotta magát az eredeti elképzeléséhez, és végül nem nevezte a kezdőcsapatba Ruud Van Nistelrooyt, aki eddig nem nagyon villogott a vébén, és ráadásként még visszaszólt a kapitánynak, aki kritizálta őt a teljesítményéért.

Van Nistelrooy helyére Kuyt került be, a többi poszton a szokásos arcok szerepeltek, egyedül Boulahrouz nem volt eddig állandó csapattag, de most elfoglalta a jobbhátvéd pozícióját, és Heitinga ült a padra. A portugáloknál szinte semmi nem változott a két évvel ezelőtti Eb-elődöntőhöz képest, az akkor látott kezdőtizenegyeből egyedül Jorge Andrade nem volt ott a nürnbergi stadion gyepén, a sérült hátvéd a vb-keretbe sem került be, most Fernando Meira pótolta őt a védelem közepén.

A hollandok kezdték bátrabban és keményebben a meccset, előbbi jelző Van Bommel veszélyes lövésére, utóbbi a két gyorsan begyűjtött sárga lapra vonatkozik, főleg Boulahrouz volt brutális, amikor combon talpalta Cristiano Ronaldót. A portugálok egycsatáros felállása miatt Pauleta viszonylag keveset találkozott volt a labdával, a Figo, Maniche, Cristiano Ronaldo, Deco kvartett viszont annál többet volt játékban, és a gólt is ők hozták össze, Deco beadását Pauleta lekészítette Maniche-nak, aki elég higgadt volt ahhoz, hogy egy cselt is bevessen a lövés előtt.

Aztán meg kellett bontania Scolarinak a jól működő középpályássort, mert Cristiano Ronaldo combját annyira leamortizálta Boulahrouz talpalása, hogy a MU sztárja futás helyett szinte csak sántikált, megható volt, amikor a cserepadra leülő ifjú cselkirály zokogva fogadta a társak biztató pacsizását. A hollandok támadásban elég tanácstalannak tűntek, Kuyt csak őrlődött a védők között, Van Persie és Robben azért próbálkozott, de az Arsenal légiós elpuskázta a legnagyobb holland helyzetet, amikor a fél védelem leültetése után bal külsővel a jobb kapufa mellé helyezett.

A túloldalon Pauleta növelhette volna az előnyt, de közeli löketét Van der Sar nagy bravúrral, lábbal védte, a félidő végén pedig jött egy buta kezezés az idegesen játszó Costinhától, aki ezzel a második sárgát gyűjtötte be, és így 10 emberrel jött ki a portugál válogatott a második játékrészre. Scolari változtatott is a szünetben, lekapta a pályáról Pauletát, és a védekező középpályás Petit-t hozta be, Simao Sabrosát tolta fel csatárnak.

Viharos holland rohamokkal indult a második félidő, Cocu egy lepattanó labdából egyenlíthetett volna, de a léc kisegítette a portugálokat. Két perccel később Ricardónak volt munkája, amikor Van Bommel bombáját kitolta, és állandósult a holland jelenlét portugál 16-os környékén. Figóék szórványos kontrái azért  nem hagyták nyugodni a holland védőket, ráadásul az amúgy is ideges hangulatú mérkőzés szép lassan háborúvá változott, szinte percenként lökdösődtek, kakaskodtak a játékosok.

Az 59. percben Figo bólintotta meg Van Bommelt, de a fonalat teljesen elveszítő Ivanov csak sárgát adott a portugál kapitánynak, ami pár perccel később bizonyult kulcsfontosságúnak, mert a Figót orrbavágó Boulahrouz viszont megkapta második sárgáját, azaz Hollandia is megfogyatkozott. Őrületes csata zajlott a pályán, és egyik gárda sem tudott higgadt maradni, így fordulhatott elő, hogy a hollandok nem adták vissza a labdát egy ápolás után, ami aztán újabb balhéhoz vezetett, és a pár perces küzdősport-bemutató végül Deco kiállításában csúcsosodott ki.

Nagy kérdés volt, hogy vajon behozza -e Van Nistelrooyt Van Basten, de a kapitány úgy tűnik nem bocsátott meg a hangoskodó csatárának, pedig pont egy hozzá hasonló befejezőember hiányzott az Oranjéből. Kuyt így is hős lehetett volna, de lesgyanús helyzetből indulva Ricardóba lőtt, és a végén hiába ívelgettek, lőttek, brusztoltak a hollandok, a portugálok hősiesen kivédekezték a hat perces hosszabbítást is (sőt, egy-két kontra végén örülhettek a hollandok, hogy megúszták gól nékül), és ezzel megnyerték ezt a nem mindennapi mérkőzést, amely az első a vébék történetében, ahol négy piros lap került kiosztásra.

Portugália Angliával találkozik a nyolc között, azaz a történelem megint ismétli önmagát, 1966-ban a vb-elődöntőt a szigetországiak nyerték, két éve az Eb-n a negyeddöntőben akadtak össze, és akkor büntetőkkel Figóék mentek tovább, úgyhogy a hollandokhoz hasonlóan Beckhamék is revánsra készülnek majd.